[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Feltúrták Madame Babette fehérnemqs szekrényét is.Azasszonyság csak akkor hagyta abba a szitkozódást - hol aboche-okat átkozta, hol a csendQröket -, mikor a házkutatástirányító altiszt megfenyegette, hogy bilincsbe vereti.Lecoque elsQ pillantásra felismerte a Kellerek jegyzeteiben amaga titkos receptjeit.Vanier így folytatta:- Én ezekben a napokban egy közeli faluban voltam,rokoni látogatáson.Visszatérésem után Lecoque úr kifejezteháláját, hogy lelepleztem a veszedelmes kémeket. Elképzelhetik kétségbeesésemet, hogy az általam mélyentisztelt Keller úr fiai ilyen tragikus helyzetbe kerültek miattam.Nagy nehezen sikerült meggyQznöm Lecoque urat, hogy vonjavissza a följelentést.Hiszen - érveltem - a följegyzések az önkezében vannak, s a nemes francia népre mindig is jellemzQvolt a nagylelkqség.Dolfi és Guszti tisztában volt azzal, hogy Vanier nemteljesen önzetlenül buzgólkodott az érdekükben.Azzal, hogykikaparta a fogdából a fiúkat, nemcsak jóvá tette akaratlanulelkövetett bqnét - ha ugyan bqnnek volt nevezhetQ -, de le iskötelezte a Keller családot.Okosan gondolkozott: Kellerek és aVanier-cég között évtizedekre gyümölcsözQ kapcsolat alakultki.Az állomáson Geneviève és Dolfi többször is örök hqségetesküdött egymásnak, Vanier Guszti kezét szorongatta, acsendQr, aki az állomási restiben - a Kellerek számlájára -felhajtott néhány pohárka ánizspálinkát, immár jóindulattalfigyelte a búcsúzkodást.A Keller fiúk Freiburgban szálltak le a vonatról.AzAranyliba fogadóban vettek ki szobát, és nyomban hozzáláttaka receptek lejegyzéséhez.Kénsav, bikromát, cukor, glukóz.vegyértékek és hQfokokforogtak emlékezetükben.Néha órákig elvitatkoztak asorrendrQl, az adagolásról, egyszer majdnem összeverekedtekazon, hogyan végezzék el a redukciót.Dolfi mindennap megírta Guszti segítségével szerelmeslevelét Geneviève-nek.Ették a híres freiburgi hagymás lepénytmeg a savanyú káposztás sült libát.S Dolfi minden alkalommalmegállapította, hiába, ez való a német gyomorba.Nem is sejtették, hogy mialatt Qk ilyen izgalmas kalandokonmentek át francia földön, odahaza katasztrofális helyzetbejutott a gyár. Persze próbálták menteni azt, ami már menthetetlenneklátszott.Kapronczay Gáspár ezekben a hónapokban gyakranutazott Bécsbe, Budapestre, és minden összeköttetésétmozgósította, hogy haladékot szerezzenek a bankoknál, ésvalamiképpen megvétessék a katonai kincstárral a nyakukonmaradt török felszerelést.Addigra a törökök már végleg elvesztették a balkániháborút, annak ellenére, hogy a másodikban a gyQztesekoldalán harcoltak.Hallani sem akartak katonai csizmákról,márpedig török saru formájú lovassági lábbelire a világegyetlen hadserege sem tartott igényt.Mindössze harmincpárat sikerült elhelyezni.Ezt Gazsi méltóságos intézte.Átmenetileg gyöngéd kapcsolatok fqzték az egyik bécsioperettszínház szubrettjéhez.Az együttes egy keleti tárgyúdaljáték elQadására készült.Kapronczay pezsgQzés közbenmegkötötte az üzletet az operettszínház igazgatójával, adaljátékban a török hadseregnek szánt lovassági lábbelibenmasíroztak fel-alá a statiszták.A császári és királyi katonai kincstár urai ezzel szembensemmilyen hajlandóságot sem mutattak a Keller-gyármegmentésére.Mendelényi Soma elkísérte Kapronczayt ezekre az utakra.Bár mozgósították minden kapcsolatukat, hamarosan rá kellettjönniük, hogy a hadikincstár uraihoz nem lehet hozzáférni.Nem annyira makulátlan erkölcsük miatt, mint inkább azért,mert mindegyiküknek megvolt a maga kiépített kapcsolata.Azosztrák és cseh-morva bQrgyárak igazgatóságában mindenüttült egy-egy úriember, akirQl csak a gyár igazgatósága tudta,hogy a hadikincstár melyik generálisának rokona ésmegbízottja.A különféle címeken nekik kiutalt pénzek ilyenmódon jutottak el a tábornokokhoz, a rendelések viszont agyárakhoz.Az egykor oly magabiztos Mendelényi Soma meg acsavaros eszq Kapronczay hiába látogatták a katonaihivatalokat. Sem a Gáspár Qméltósága politikai, sem Soma üzletiösszeköttetései nem bizonyultak elegendQnek ahhoz, hogy aKaiserliche és Königliche Armee lovainak hátára Kelleréknyergei kerüljenek.Pesten is csak némi fizetési haladékotkaptak.- Lélegzethez jutottunk - ezzel tértek haza, de azigazgatósági ülésen heves jelenetek zajlottak le.Keller Frigyesöklével fenyegette Mendelényi Vilmost a könnyelmq, túlzottberuházásokért, s az sem maradt adósa, szqk látókörqnek,maradinak minQsítette Kellert.Egyedül Kapronczay Gáspár szivarozott nyugodtan azelnöki székben, s mikor a szenvedélyek csillapulni kezdtek,ezzel zárta le az igazgatósági ülést:- Uraim, én szilárdan bízom a Keller részvénytársaságjövQjében. Könnyq neki! - gondolták a többiek.- A pesti bérházaknem omlanak össze."Kapronczay tényleg bízott Kellerékben.DélutánonkéntGizánál itta a feketéjét.Négyszemközt voltak.:
[ Pobierz całość w formacie PDF ]