[ Pobierz całość w formacie PDF ]
. Harald.szeretném, ha az édesanyám velem lehetne itt akastélyban tette hozzá végül. Megengednéd hogy itt lakjon?Olyan nagy ez a kastély, s annyi szoba áll benne üresen.Nagyon rossz lenne nekem, ha anyámnak ezek után is azözvegyi lakban kellene élnie egyedül. Minek erre ennyi szót vesztegetni? mosolyodon el Harald. Hiszen természetes, hogy együtt élj az édesanyáddal.És én isbékét akarok kötni vele.Jutta szeme boldogan felragyogott. Ebéd után átmegyünk hozzá, s elhívjuk, hogy kiválassza aneki megfelelQ szobákat javasolta a gróf, s miután elköltöttékaz ebédjüket, csakugyan együtt jelentek meg Melanie grófnénál. Magammal hoztam Haraldot, anyám.P maga akar átkísérnia kastélyba.Az özvegy remegve nyújtotta ki a kezét nevelt fia felé. Te is meg tudsz bocsátani nekem, Harald?A gróf megfogta mostohája kezét, és ajkához vonta. Borítsunk fátylat a múltra! Gyere vissza hozzánk!Erre omlani kezdtek a könnyek az Qsz hajú asszonyszemébQl. Olyan jók vagytok hozzám! Köszönöm, Harald.Egy ideig még hármasban beszélgettek arról, ami a szívüketnyomta.Azután a grófné utasította a komornáját, hogycsomagoljon össze, és küldesse vissza a holmiját a kastélyba.Harald és Jutta kétfelQl belekaroltak a grófnéba, így sétáltak áta parkon.Amikor késQbb hármasban üldögéltek a kastélyban,távirat jött Hans von Krassnicktól, amelyben aznap estérebejelentette érkezését.A testvérek szívbQl örültek a vendégnek. Hans von Krassnick volt Maria jegyese mondta Harald agrófnéra pillantva.Az anya lehajtotta a fejét. Jutta már elmondta.Biztosan nagyon meglepQdik majd, hameghallja, hogy ki vagyok, ráadásul itt lakom veletekNordeggben.Harald megrázta a fejét. Nem fog meglepQdni.Apa elmondta neki rólad az igazságot,mielQtt eljegyezte Mariát.De Hansnak, akárcsak nekem, szinténhallgatást kellett fogadnia.A grófné fellélegzett. Örülök, hogy megismerhetem azt a férfit, aki szerette aleányomat, és akit a leányom viszontszeretett.Harald felállt. Most magatokra hagylak benneteket.Átnézek Haidenauba,hogy a hercegnek és a húgának beszámoljak a történtekrQl.Nem szeretném, ha továbbra is azt hinnék, hogy Jutta szívtelen,rossz lánya az anyjának.Húga arcát e szavak hallatán élénk pír futotta el.Anyjaészrevette ezt, és a bátyjának ugyancsak feltqnt.A grófné megértQen elmosolyodott.Amikor Harald megérkezett Haidenauba.arról értesült, hogy aherceg házon kívül van.Mivel lovaglóruha volt rajta, és ismerteStorkau bárónQnek az etikettre vonatkozó szigorúkövetelményeit, nem mert bejelentkezni a hercegkisasszonyhoz.Dolgavégezetlenül, csalódottan ült vissza a lovára.Lassanporoszkált hazafelé, reménykedve, hogy útközben talán mégistalálkozik Herberttel.Amikor már majdnem kiért a haidenauikastélykertbQl, váratlanul Rowena termett elQtte.A lány, akárcsakQ, szintén egyedül volt.Elpirult, ahogy a grófot meglátta. Haidenauban volt, Nordegg gróf? kérdezte, torkábandobogó szívvel. Igen, fenség.Azt reméltem, otthon találom a bátyját.Rowena megrémült a férfi forró, szenvedélyes pillantásától.Moccanni sem bírt, úgy állt ott, mint akit megbabonáztak. A bátyám legkésQbb fél órán belül hazajön szólalt megaztán, valahogy erQt véve a bénultságán. Ha van annyi ideje,kérem, várja meg.Talán addig beéri az én társaságommal.Lassan lépkedtek egymás mellett.A gróf kantárszáron vezettea lovát.Rowena megsimogatta az állat nyakát. Az ön Emírje csodálatos.Neki is hálával tartozom.Ha annakidején nem vágtatott volna olyan derekasan, nem tudott volnamegmenteni.Míg ezt mondta, úgy mosolygott a grófra, hogy azt mentenellepte a forróság. Ne dicsérje annyira, fenség, mert még fejébe száll adicsQség.A lány nevetett. A gazdája után ítélve, nem hinném! Egyébként a bátyámörülni fog, hogy visszatartottam.Herbert ma egész nap nagyonnyugtalan, azt hiszem, NordeggbQl vár valami hírt türelmetlenül.Bizonyára tudja, hogy reggel a tónál találkozott a húgával. Igen, fenség.És éppen ezért jöttem át hozzá, ahogy barátokközött illik. Igen, tudom, hogy Herbertnek fel kellett ajánlania abarátságát, hogy ön ne kételkedjék tovább a jó szándékunkban. Bántották a kételyeim? Kicsit bántottak.Nem szabad rögtön kételkednünkmásokban.Most például nekem is lenne okom rá, hogykételkedjem önben, mégsem teszem. Szabad megkérdeznem, mi oka lehetne rá? Megmondom.Nos, azok után, ami történt, minden továbbinélkül feltételezhetném, hogy maga kegyetlen és szívtelen.Hiszen eltitkolta Jutta elöl, hogy Nordegg grófné az édesanyja,és szegény lánynak azt is megtiltotta, hogy érintkezzen vele.Csakhogy én azt mondtam magamnak: talán nyomós oka volt rá,hogy így cselekedjen.Harald olyan lángoló tekintetet vetett Rowenára, hogy ahercegkisasszony beleborzongott. Boldoggá tesz, fenség, hogy nem ítél el anélkül, hogymeghallgatna.Azért jöttem ma át kegyedékhez, hogy mindentelmagyarázzak.Hiszen Herbert herceg is azt feltételezte, hogy ahúgom szívtelen teremtés, ezért tartja távol magát az anyjától.De higgye el, mindketten ártatlanok vagyunk ebben.MielQtt Rowena bármit felelhetett volna, Storkau bárónQbukkant fel. Hazaért már a fivérem, kedves bárónQ? kérdezte Rowenagyorsan. Nem, Qfensége érkezését még nem jelentették válaszoltaaz udvarhölgy mereven. Akkor nekünk kell Nordegg grófot szóval tartanunk, kedvesbárónQ, amíg a bátyám hazaér.Ezután mindhárman bementek a kastélyba, és mire helyetfoglaltak a teraszon, megérkezett a herceg. Te itt vagy, Harald! Nagyon örülök.A bárónQ a döbbenettQl elkerekedett szemmel hallgatta, aminta gróf és a herceg bizalmasan tegezQdnek
[ Pobierz całość w formacie PDF ]