[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Boldog vagyok-e most, hogy erre az elhatározásra jutottam? Boldog? Ahányszor eszembe jut,szeretnék örömömben kiabálni! Pszintén bevallom, soha egy napra, egy órára nem bántam meg, hogynem vagyok a második Thomas Hardy.Száz évvel ezelQtt, míg a kuvik sivított a Walden tavacska partján az erdQben, Henry Thoreaubelemártotta lúdtollát házi készítésq tintájába, és ezeket a szavakat írta naplójába: Mindennek az árátaz szabja meg, hogy milyen mennyiségq - az én kifejezésemmel - életet kell érte adni most vagyhosszú távon."Más szóval: ostobán viselkedünk, ha valamiért túl sokat adunk az életünkbQl.Gilbert és Suliivan éppen ezt csinálta.Vidám verseket és vidám zenét szereztek, de sajnálatosankeveset tudtak arról, hogyan tegyék az életüket vidámmá.Az Q mqvük néhány olyan operett, amelyelbqvölte a világot: A mikádó, Türelem, Pinafore fregatt.De nem tudtak az indulataiknak parancsolni.Megkeserítették az életüket - egy szQnyeg ára miatt.Suliivan új szQnyeget rendelt a színházukba.Mikor Gilbert meglátta a számlát, majdnem megütötte a guta.Bíróság elé vitték a dolgot, és sohatöbbet nem beszéltek egymással.Mikor Suliivan megírta egy új darab zenéjét, postán elküldteGilbertnek; Q postán küldte vissza a verseket.Egyszer együtt kellett meghajolniuk a függöny elQtt, dea színpad két szélén álltak meg, és különbözQ irányba hajlongtak, hogy ne is lássák egymást.Nem voltannyi eszük, hogy csökkentsék a sértQdöttségüket, mint Lincoln.Egyszer a polgárháború idején Lincoln barátai szidták elQtte esküdt ellenségeit, mire Q csak aztmondta: Bennetek több a személyes neheztelés, mint bennem.Talán bennem túl kevés van; de nemtartom kifizetQdQnek.Az embernek nem kell fél életét veszekedéssel töltenie.Ha valaki felhagy azellenem intézett támadásokkal, soha nem hozom fel neki a múltat."Bárcsak idQs nénémnek is - Edith néninek -olyan megbocsátó természete lett volna, mint Lincolnnak!P és Frank bácsi egy jelzáloggal terhelt farmon éltek, amelynek sovány talaját csak a konkolyszerette.Nehéz dolguk volt - minden fillért meg kellett nézniük.De Edith néni szívesen vásároltfüggönyt és egyéb apróságokat, hogy vidámabbá tegye sivár otthonukat.Ezeket az apró luxuscikkekethitelbe vette Dan Eversole üzletében a missouri-i Maryville-ben.Frank bácsi idegeskedett azadósságaik miatt.Mint minden farmer, rettegett tQle, hogy tartozzon valakinek, ha nem muszáj, ígytitokban beszélt Dan Eversole-lal, hogy ne hitelezzen többet Edith néninek.Mikor Edith nénimegtudta, majdnem megpukkadt - és ötven évvel késQbb még mindig dühös volt érte.Hallottam tQle atörténetet - nem is egyszer.Mikor utoljára láttam, már hetvenes évei végén járt.Azt mondtam neki: Edith néni, Frank bácsi hibázott, mikor megszégyenített; de nem gondolod, hogy sokkal rosszabb,hogy ötven év múltán még mindig panaszkodsz miatta?" (Akár a falnak beszéltem volna.)Edith néni drágán fizetett az el nem felejtett sértésekért és keserq emlékekért.Saját lelke nyugalmával.Mikor Benjamin Franklin hétéves volt, elkövetett egy hibát, amit hetven évig nem felejtett el.Hétévesen belebolondult egy sípba.Annyira izgatta, hogy bement a játékboltba, kirakta a pultraminden fillérjét, és a sípot kérte, meg sem kérdezve, mi az ára. Aztán hazamentem - írta hetven évvelkésQbb egy barátjának -, és sípolva jártam fel-alá a házban, annyira örültem a sípomnak." De mikorbátyjai és nénjei megtudták, hogy sokkal többet fizetett a sípért, mint amennyi az ára volt, kinevették; én pedig sírtam mérgemben", írta.Sok évvel késQbb, mikor Franklin már világhírq volt, francia követ, még mindig emlékezett rá, hogy több bosszúságot" szerzett neki a tény, hogy túlfizette a sípot, mint örömet".De végül is olcsó lecke volt. Ahogy felnQttem és kiléptem a világba - írta Franklin -,megfigyelhettem az emberek cselekedeteit, és úgy gondoltam, sok, nagyon sok olyan emberreltalálkoztam, aki túlfizette a sípot.Az emberiség nyomorúsága nagy részét magának köszönheti, adolgok értékérQl alkotott téves elképzeléseinek, a síp túlfizetésének."Gilbert és Suliivan túlfizette a sípot.Edith néni is.Dale Carnegie is - nem is egyszer.És a halhatatlanTolsztoj Leó is, a Háború és béke és az Anna Karenina szerzQje.Az Encyclopaedia Britannica szerintélete utolsó húsz évében Lev Tolsztoj a világ talán legjobban tisztelt embere volt".1890 és 1910között a csodálók végeláthatatlan sora zarándokolt el otthonához, hogy megpillanthassa arcát,meghallhassa hangját, vagy megérinthesse ruhája szegélyét.Minden szót, melyet kiejtett, azonnalfeljegyeztek, mintha isteni kinyilatkoztatás" lenne.Pedig, ha az életrQl - egyszerq, hétköznapi életrQl- volt szó, Tolsztojnak hetvenévesen sem volt annyi esze, mint Franklinnak hétévesen.Nagyon isostobán viselkedett.Be is bizonyítom.Tolsztoj elvett egy fiatal lányt, akit forrón szeretett.Olyan boldogok voltak, hogygyakran térden állva kérték Istent, hadd éljenek továbbra is ilyen mennyei gyönyörqségben.De aleány, akit Tolsztoj elvett, féltékeny természetq volt.IdQnként parasztruhába öltözött, úgy kémkedettutána, még az erdQben is.Szörnyq veszekedések robbantak ki.A feleség annyira féltékeny volt mégsaját gyermekeire is, hogy egyszer egy puskával átlQtte lánya fényképét.A földön hempergett,szájához ópiumos üvegcsét szorítva, és azzal fenyegetQzött, hogy öngyilkos lesz, míg a gyerekek aszoba sarkában reszkettek és sikoltoztak félelmükben.És Tolsztoj mit csinált? Nem hibáztatnám, ha összetörte volna a berendezést - végül is Qt provokálták.De sokkal rosszabbra vetemedett.Naplót írt! Igen, naplót, amelyben mindenért a feleségét hibáztatta!Ez volt a sípja"! Biztos akart lenni benne, hogy az eljövendQ generációk felmentik Qt, és a feleségétítélik el.És mit tett válaszul a felesége? Hát természetesen kitépett oldalakat a naplóból és elégette.Pmaga is naplót kezdett vezetni, amelyben férje volt az ördög.Még egy regényt is írt, Kinek a hibája?címmel, amelyben férjét házi zsarnoknak, magát mártírnak festette le
[ Pobierz całość w formacie PDF ]